Új bejegyzés Frissítés

2007.12.05. 17:57

Tudod mit akarok? Tudod, mit akarok? Már rég erre célzok, De te még nem látod, Amit hiányolok. Sokáig én sem tudtam, Még csak nem is sejtettem, De azt láttam, hogy gond van, És ezt rosszul viseltem. Azt hittem, minden csodálatos, Az is volt talán, de nem értem, Régen télen sem volt fagyos, S most minden oly' borzasztó véges. Vagy mégis végtelen? Az idő az végtelen, Mi is azok volnánk Vagy ez csak ábránd? Nos elmondom hát neked, Ha már így belekezdtem. Van egy bolond álmom, S én igaznak hiszem. Csak suttogva mondom ki, Nehogy eltűnjön rögtön, S te is csak suttogj most, Hagyd még élni az álmom. Az életben A harmóniát keresem. Összeillő hangok ezek, Melyeket a gitáromon játszom. De ne mondd, ne mondd, Hogy ez csak álom! Én még úgysem látom, És ezt nem is bánom. Van sok titkos álmom, Mind egy-egy kép, hangulat, Melyekre nagyon vágyom, S nem találom azokat. Egy hely - kedves és nyugodt, Egy fiú - édes és finom, Egy érzés - bizsergető, Egy hangulat - szédítő. Egy tánc - kellemes nagyon, Egy csók - sohasem múlandó, Őrült vagyok, égig ér szeretetem, És ezt valakire rá kell vetnem. Szóval nincs értelem, Csak egy űr a szívemben, S rengeteg szeretet, És vágy az ismeretlenbe. Ezt szeretném felfedezni, Az ismeretlen ismerőst, Melyet nehéz megtalálni, De mégis olyan ismerős.   Szóval nincs értelem, Csak egy űr a szívemben, S rengeteg szeretet, És vágy az ismeretlenbe. Ezt szeretném felfedezni, Az ismeretlen ismerőst, Melyet nehéz megtalálni, De mégis olyan ismerős.

2007.12.05. 17:56

Talán Talán ébren vagyok, Talán álmodok. Talán élek, egy nap Talán meghalok, Talán. Talán örökre, Ha szeretne valaki, Talán elhinném, hogy Nem hiába ébredek, élek, s álmodok.

2007.12.05. 17:53

Sorsod A sorsod Élni, mint más - Élni másképp Másra vágyni S tenni másért Gyűrt arcok mélyén Csillogó könnyekben látni Mitől fájt az éj, Minden tiszta nevetést Meghallani, s benne tudni Holnapunk hitét. A sorsod Édes álmokból Mindig felriadni, Megízlelt vágyakat Sírva mind feladni, Feléd nyújtott Kezek között Markolni a légbe, Ölelő karodat Kitárni, s könnyeid Emelni az égbe. A sorsod Egyedül viselni mit Nem bírsz el magad, Kutatni a forrást, Hol megértés fakad. Mint megváltót Mindenben, s magadban Szerelmet keresve Ezerszer szegeződve Az áldott keresztre. A sorsod Mindig játszani, És mindig veszíteni, De mindig Tudni Újból elkezdeni. Távoli tiszta Világra vágyva Elmenni akarni, - és kínok között, Emberré feszülve Mégis Maradni!

2007.12.05. 17:47

Figyelj!! Most megkérlek valamire, Kérlek, figyelj most rám, Nagyon figyelj rám. Érts meg és figyelj. Sohasem hittem az életben, Hogy ilyen gyenge lehetek. Soha nem hittem, Hogy ilyet tehetek. De látom már, Nem vagyok szent. Sem tökéletes. Sőt, nagyonis tökéletlen. Elkövettem hát a hibát, Amitől rettegtem: Még ha csak egy pillanatra is, De a szépet más karjában kerestem. Bármit tettél is, Ezt nem érdemelted. Nagyon sajnálom már, Remélem érted. S bocsánatodat kérem, Hogy el tudd feledni. Talán minden olyan lesz, mint régen, Ilyet soha többé nem teszek, ígérem. Ne haragudj rám, Bár ez rossz szó talán, Nem harag ez, hanem más, De kérlek: BOCSÁSS MEG NEKEM.

2007.12.05. 17:46

Barátság Mi a barátság Kérdezem én Kinek barátja Boldogan él. A barátság egy szó mely többet és az életnél. A barátság egy érzés, mely örökké él. A barátságot nem lehet leírni se elképzelni. Egy érzés mely leírhatatlan s mefoghatatlan is. Ha barátod van Rászámíthatsz Segít neked, S te s segíthetsz. A barátság egy fogalom melyet Megfogalmazni nem lehet. Mely örökké él, És végig kísér.

2007.12.05. 17:45

Ahogy egy anya szeret az maga a képzelet, testét, lelkét feláldozza létrehoz egy életet. Szíve alatt hordja, majd világra hozza s ettől kezdve különleges lesz az anya sorsa. Ő az, aki mindig kikísér és mindig haza vár, remegő hangon suttogja, hogy jövök-e már. Tudja, hogy jó helyen vagyok, s mégis izgul értem, tartsd meg Isten, sokáig őt könyörögve kérlek. Ő az, aki mindent eltűr, mindent megbocsát, halkan sír és izgul értem egy életen át. Ha meg is bántom és lenézem, ha nem vagyok jó hozzá, csendben szenved, sírdogál az én édesanyám.

2007.12.05. 17:45

Paraszt és a csacsi Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált! Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.

[7-1]